Csapáti

Tekintve az előbb bejegyzett pénzügyi helyzetemre, olcsó ételek után kutattam a weben. Nem kell, hogy sz.. minőségű legyen, azt a testem már jelzi úgy is, hogy mit nem szeretne megenni. Próbálkoztam már olcsó sajtokkal, sajtkrémekkel, vajkrémekkel.. Gyakorlatilag akármilyen éhes voltam, ki sem vettem a hűtőből. Szóval, eleve hátrányból indulok, persze nyilván öncélú a hátrány, én magam generáltam. Bár ha a józan eszem előveszem, "Ő" nem vállalja fel ezt a döntés, szóval valahol mélyebben kell keresni a jelzés adót.

Visszatérve az olcsó kajára, ahogy a bejegyzés címéből már kiderült, ezúttal az indiai konyha felé kacsintottam el, mint mostanában mindenki, aki némileg-egészében hús nélkül szeretne étkezni. Tegnap is találtam egy nagyon jó receptet (nem feltétlen indiai :) cukkini és krumplikarikákat sütöttem, isteni finom volt, alig várom, hogy hazaérjek és megvacsorázzam a maradékot! De visszatérve a csapátihoz; jellemzően nem sokat tudok róla írni, csak, amit már mindenhol lehet olvasni róla, Indiában készítik, valószínűleg minden nap eszik köretként vagy kenyérként (Vagy csak városi legenda? Fogalmam sincs, sosem jártam Indiában.) Nálunk érvényben lévő megnevezése a kenyérlepény. És minden nap frissen sütik - ezt el tudom képzelni róla. 

A lényeg: liszt, víz, só. Az, hogy ma Magyarországon milyen típusú lisztet használunk, szerintem csak ízlés kérdése, én a magam részéről imádom a fehér kenyeret, tehát a fehér lisztet is. Az eredeti (megint csak állítólag) graham lisztből készül, de nyilván mindenkinek  a saját elhivatottsága, hogy mit használ. Ugyanez vonatkozik a vízre és a sóra is. Én, ahogy ismerem magam, fehér liszt, csapvíz és jódozott tengeri só felhasználásával készítem majd el este. Szívesen használnék tibeti sót, de most ugyebár a spórolás van folyamatban és ennek kb 1 000 Ft kilója :p

És persze lehet tenni hozzá vajat, hidegen a liszbe morzsolni, a víz egy részét pedig tejecskével pótolhatjuk, de az megint nem a spórolás felé vezet :)

Vannak különböző oldalakon receptek, hogy mennyi liszt és só kell hozzá. Azt gondolom,  hogy az ember elképzeli, mennyit szeretne belőle enni épp, ahhoz mérten önt lisztet a tálba, megsózza, majd elkezdi locsolgatni a vízzel. persze azért van recept is hozzá:

• 30 deka liszt
• 1 kiskanál só
• 1.5 deci langyos víz (-van,ahol 2.5 dl van írva, szóval kinek mennyi)

Mint minden ilyet, jól el kell dolgozni a csapátit is - és állítólag nem lehet csapatinak mondani. Lágy tésztát kell kapnunk, amit letakarva pihentetünk 20 perc és 3 óra közötti időtartamban (megint csak attól függően, melyik receptet olvasod :) Ha megpihent pici golyócskákat gyúrunk, amiből majd 10-15 cm átmérőjű lapocskákat nyújtunk kb 1,5 cm vastagságban (imádom a centiket a konyhában :) Írhatnám azt, hogy "érzéssel" de tudom, hogy ettől többen falnak mennek, és akkor felidézem széles vigyorral az ominózus reklámot: 

"- ... hát azt honnan tudod, hogy szeret a barátnőd?

 - Érzem! "

Szóval ez ennyi lenne. Visszatérve a csapátihoz, már ki van nyújtva ugye, picit be kell lisztezni a tetejét (akármelyik a teteje) és egymásra kell pakolni. Felmelegíted a serpenyőt (vagy ha rendelkezel vele akkor a vaslapot nagyon nagyon forróra (a leginkább így tudnám meghatározni a hőfokot) ) és beleteszed az első tészta korongot. Addig sütöd, míg a teteje felhólyagosodik (ezen a ponton az amerikai palacsintára hasonlít a legjobban szerintem) majd megfordítod, megint sütöd. 1.5 perc az első, 0.5 perc a másik oldala. Ha kész, valami megfelelő eszközzel a nyílt lángba tarod mindkét oldalát. Gázfőzőlap előnyben. Ekkor a csapáti felfújódik, ha minden rendben van vele. Az még nem derült ki, hogy puha vagy ropogós étek e, ezt senki nem vállalta be, hogy leírja. Ja és a tetejét bekenjük vajjal, ha elkészült. 

Mindenképp leírom ez irányú tapasztalataim, kíváncsi leszek, leszek e majd jártasabb ennek a remek ételnek az elkészítésében, mondjuk pár hónap múlva és akkor kinevetem e magam ezekért a megjegyzéketért, amit ide írogattam.