Régóta mondogatod magadnak, hogy téged senki nem ért meg, téged senki nem érez, téged senki nem támogat. Olyan régóta mondogatod magadnak, hogy ezt te magad is elhitted.De én itt vagyok melletted, és ha most egy mély lélegzettel megnyitod magad, ha most egy mély lélegezettel megengeded magadnak, hogy mindazt a szeretetet, amit én adni szeretnék neked, megérezd és befogadd magadba, akkor leomlik minden falad, és megtapasztalhatod, hogy a világ teérted van, és minden energia téged akar szolgálni, veled akar örülni, senki nem különít el téged. Csak ha te a magányt választod, akkor lesz benne részed.
Végy egy mély lélegzetet és engedd meg, hogy ezek a falak, amelyek évezredeken keresztül körbevettek téged, és szolgáltak, persze szolgáltak, hiszen kérted, hogy óvjanak meg, engedd meg, hogy most ezek a falak leomoljanak, elolvadjanak, attól a szeretettől, amely körbevesz téged.
Már tovább nem tarthatók fenn ezek a falak, mert olyan mennyiségű szeretet kopogtat az ajtódon,a szíveden, hogy muszáj engedni ennek az áramlásnak. Örülök, hogy feltetted magadnak ezt a kérdést.
Örülök, hogy meghallottad a lelked hangját, amely adni szeretne neked, és arra kér, hogy engedd meg, hogy adhasson neked. Hogy engedd meg, hogy új vizekre kalauzoljon téged, hogy új világokat mutasson neked. Olyan szűk mezsgyéjét tapasztaltad eddig az életnek és oly sok minden van, amely örömmel szeretne téged elhalmozni.
Nem tudod, hogy hol is kezdjed,igaz? Egyszerűen egy mély lélegzettel engedd magad belehullni a lelked karjába, és engedd, hogy segítsen neked megnyílni önmagadra.
Ne higgy a kattogó hangoknak, ne higgy a kételkedő kérdéseknek, a világ nem gonosz, a világ nem ellened van, és a többiek sem azért néznek furcsán rád, mert valami baj van veled. Hanem azért, mert várják tőled akármilyen furcsán is hangzik, a megoldást.
Hogy megmutasd, hogy a lélek hogyan ébredhet fel, hogyan bújhat ki a csigaházából, hogyan szárnyalhat itt a földön, hogyan tölthet meg tereket kacagással, örömmel, pezsgéssel, áramlással. Az emberek körülötted érzik, hogy te mindezt tudod. Furcsa mód arra próbálnak téged tanítani, hogy magadból hívd elő a te kincseidet. Így hát azt kell, mondjam, hogy mind önmagaddal, mind a környezeteddel és világgal is akkor teszed a legjobbat, ha végre összekapcsolódsz a lelkeddel és kijössz az elme börtönéből, mert csak az elme börtönében szigetelődtél el, az elme börtöne az, amely rideg, elefántcsonttoronyként látszólag fogva tart. De a lelkedet nem képes fogva tartani senki, a lelked szárnyalni szeretne, örülni szeretne, élni szeretne, teljesen, minden részedben, add át magad neki, és egy újabb lélegzettel, és mindig egy újabb lélegzettel.
Semmi másra nem vár a lelked csak arra, hogy szerethessen, hogy beengedd, hogy meghalld, hogy átadd magad neki. Hívd be a lelkedet a szíveddel, nem az elméddel, hívd be a szíveddel, a gyermeki éneddel, a te gondoskodó lelkedet az életedbe,és engedd, hogy napról-napra gyengéden átformálja azt, terelgessen téged a te új világodba.
