Első nap

Hosszú hosszú idő után - az első nap.

Ráléptem az útra, arra amelyik oda visz, amerre valóban menni szeretnék. Nem tudom, hogy hol lesz a végállomás, de ahogyan mondani  szokták, az út a fontos. 

Hát... HAJRÁ KEDVES ÉN!


Ezzel az idézettel indítok:

"Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet."
(Meryl Streep)

Forrás:

A napokban rengetegen osztottátok meg ezt a kedvenc idézetem, így ezzel indítom én is a hetet!Posted by Fitness Junkie on 2015. augusztus 24.

mostmár arrafelé nézz, amerre meni szeretnél!

:) szeretem ezt a mondatot, mindig eszembe juttatja, hogy merre tovább. Igazán hálás kis mondás. Most tehát a bejgli időszakában kipróbálom idén a gesztenyéset. A családnak nem szóltam, meglepi lesz. És ha elrontom, nem fogják számon kérni. Persze ez az elgondolás nem volt benne eredetileg, csak a meglepetés része. Várom már a karácsony dolgot, jó lesz kicsit pihenni és együtt lenni.

Menjünk akkor tovább.

Nos, ezt is lezártuk. Jól csináltuk, majdnem felnőttek módjára. Én sokat sírtam, Te pedig megengedted, hogy ezt tegyem. Nem borultál ki miatta és édesen vigasztaltál. Szerencsés vagyok, hogy megtehettem ezt így. 

Most izgatottan várom a jövőt, vajon mit, kit hoz magával elém?

bizonytalan talán vagy biztos...

Egész nap várlak. Egész héten. Azt az egy napot, amikor jössz. Amikor talán jössz. De nem hívsz és én megőrülök ettől a várakozástól. Hívnálak, de már azt sem merem, mert tudom, hogy nem tudsz mit mondani. Akarod még? Annyira félek, hogy már nem. Mit nem tudok adni neked? Tényleg a pénz és a csillogás az oka, hogy nem tudod elfogadni az életem? Mert nincs síelés és tengerpart? Bármit megtennék, de mégsem tudok ennél többet. Nem bírom elviselni a gondolatot, hogy a pénz az oka. Mindent megkapsz tőlem, ami pénzen nem vehető meg. Mégsem kell neked. Inkább az idegtépő őrlődést választod, az állandó harcot és háborút, csak, hogy kifelé csilloghass? Pedig már régen nem vagy Te sem odavaló. Sosem voltál igazán,  csak a körülmények elvarázsoltak, Te pedig azt hitted. Épp nem felszállóban vagy, és mégis inkább csak rágod magad. Annyira szeretném, ha magadra néznél, igazán, őszintén és meglátnád Te is. Én hiába tudok rád felnézni és imádni Téged? Legalább valami bizonyosságot adnál. Bár igazából félek tőle. Jobb e bizonytalan talán, mint a biztos nem?! Jaj de szörnyű még a gondolat is. Szeretnék megfelelni nagyon, pedig tudom, őrültség, de mégis...

mindig hiányzol.

Tudom, hogy ez terhes neked. Nem tudom, hogyan cselekedjek jót, de már fárasztó az is, ha mindig meg akarok felelni. Most rájöttem még néhány függőségemre, nyilván Te is ezek közé tartozol. :) szeretlek és már nem akarok semmit tenni ellene. Tudom, hogy te is szeretsz és tudom, hogy kevés vagyok neked, ezért nem tudsz dönteni. Lehet, hogy sosem leszek több. Bár környékeznek a könnyek ha ezt leírom, de lássuk be, valószínűleg így van. Szeretnék több lenni, érted. Hogy büszke legyél rám és ne legyenek kétségeid. És nem csak miattad, hanem magam miatt is. Néha elhiszem, hogy lehet. De mi van, ha ennyit adott az élet és ha megfeszülök, akkor is csak ennyi van. Pedig nekem jó veled. És neked is jó velem. Attól félsz, ha velem maradsz, akkor nem tudsz nagyot lépni? Attól félsz, ha velem maradsz akkor nem tudsz nagyot lépni. fáj az, hogy szeretlek. a szerelem fáj... micsoda közhely. Még nem éreztem így. Próbálom végiggondolni, vagy át. De ez hülyeség.

Kell e mindig tanítani?

Kell e mindig tanítani? Ha nem így lenne, az nagyon kényelmes lenne. De mindig példát állítunk, mindig elöl járunk, valaki mindig jön utánunk. Nem lehet felelőtlenül élni, mert akkor azok, akik utánunk jönnek eltévednek. Van e benne felelősségünk? Egyfelől mindenki azt követ, akit akar, nyilván az Ő döntése, az Ő felelőssége. Persze. A saját részéről. De a Te részedről, a Te felelősséged. Tudnod kell, hogy milyen úton jársz, merre tartasz és, hogy felelős vagy azokért, akik utánad mennek. Vállald föl. Menj bátran és büszkén elöl, védd meg azokat, akik követnek téged, érjenek téged a csapások, hogy másoknak mindig ragyoghasson a nap. És ha újra születsz, újra csak cselekedj így. Ha ez a dolgod, menj hát elöl. Nem baj, ha nem érzed úgy, de a többiek, akik követnek téged, tudják a dolgod. Különben nem gyűlnének köréd. Ez nem véletlenül alakult így. Képzeld el, ők mit éreznek, ha Te azt mondod, hogy össze vagy zavarodva. Akkor vajon mi lehet az Ő fejünkben, akik esetleg nem annyira nyitottak még a saját vezetésükre sem.
Menj bátran. Te nem hibázhatsz, mert vigyázzák lépteid, utad, döntéseid.

a következő lépés

A jelen. Ahogyan azt már nagyon sokan mondták és megírták. Most elkezdem én is élni, úgy ahogyan épp sikerül. Nincsenek koncepcióim, csak a tett. Az örökös jelenlét, ha kalandozik, akkor légzés. Elég félelmetesnek tűnik egyenlőre a gondolat, hogy csak a jelennel foglalkozzak. Olyan hihetetlen. Kicsit, mintha nem is lenne másnap. Vagyis, mintha nem akarnám a másnapot, mintha a másnap csak azért jönne el, mert már előre elgondoltam, hogy itt lesz. Szóval akkor most miről is van szó?! Az irányításról. Irányítani akarom. És erről kell most lemondanom. Húúú. Mikre rá nem jön az ember. 

Az irányítás, az állandó kontroll és elvárás. És az ebből adódó nyomorúság, mert nem hajlandó az lenni, amit én kigondoltam :D Ejnye világ! Hát itt bujkálsz? Hát így bujkálsz?! Most úgy érzem egy kicsit fülön-csíptelek! De nem csak a szavak szintjén. Áá Úgy már próbáltam. Most hirtelen megértettelek. Igazán, belül. Kibontakozott a megértés az irányítás és az elengedés felé. Nagyon izgalmas dolog ez, hogy semmivel nem kell foglalkozni, ami volt és lesz. Csak azzal, amit csinálok. Félek kicsit, hogy nehéz lesz, de szerintem most menni fog. Meg tudom csinálni. Mert nem én választottam, nem a tudatos énem döntötte el, hogy mától kezdve akkor csak a jelenre figyelek. Nem, nem így történt, már elindult a folyamat. Mire észrevettem, már elkezdődött. Nekem csak fent kell tartanom. Csak figyelnem, hogy így maradjon. Nagyon izgalmas dolog.