A jelen. Ahogyan azt már nagyon sokan mondták és megírták. Most elkezdem én is élni, úgy ahogyan épp sikerül. Nincsenek koncepcióim, csak a tett. Az örökös jelenlét, ha kalandozik, akkor légzés. Elég félelmetesnek tűnik egyenlőre a gondolat, hogy csak a jelennel foglalkozzak. Olyan hihetetlen. Kicsit, mintha nem is lenne másnap. Vagyis, mintha nem akarnám a másnapot, mintha a másnap csak azért jönne el, mert már előre elgondoltam, hogy itt lesz. Szóval akkor most miről is van szó?! Az irányításról. Irányítani akarom. És erről kell most lemondanom. Húúú. Mikre rá nem jön az ember.
Az irányítás, az állandó kontroll és elvárás. És az ebből adódó nyomorúság, mert nem hajlandó az lenni, amit én kigondoltam :D Ejnye világ! Hát itt bujkálsz? Hát így bujkálsz?! Most úgy érzem egy kicsit fülön-csíptelek! De nem csak a szavak szintjén. Áá Úgy már próbáltam. Most hirtelen megértettelek. Igazán, belül. Kibontakozott a megértés az irányítás és az elengedés felé. Nagyon izgalmas dolog ez, hogy semmivel nem kell foglalkozni, ami volt és lesz. Csak azzal, amit csinálok. Félek kicsit, hogy nehéz lesz, de szerintem most menni fog. Meg tudom csinálni. Mert nem én választottam, nem a tudatos énem döntötte el, hogy mától kezdve akkor csak a jelenre figyelek. Nem, nem így történt, már elindult a folyamat. Mire észrevettem, már elkezdődött. Nekem csak fent kell tartanom. Csak figyelnem, hogy így maradjon. Nagyon izgalmas dolog.
