Legyen hófehér

Véget ért. Hurrá. De megint az elvárásaim csapdájába keveredtem. Valamiért azt gondolom, hogyha véget ér valami, akkor utána majd biztosan jó lesz. Automatikusan, már alig várja az ember, hogy eljöjjön végre a nagy változás, akkor.... óriási pofára eséssel kapkodja a fejét. Először azt hiszem, hogy semmi nem történt és még csalódott is vagyok, hogy: ..áh, megint át lettem verve magam által, ...csak reménykedtem.. " aztán lassan, lassan kitisztul a kép, hogy dehogy lettem én átverve, a változás megtörtént 

..és EZ volt AZ. 

Hát hurrá. Én, az örök elégedetlen. De miért az az egy dolog változott meg, aminek igazán örültem az életemben? Nem lehetett volna úgy, hogy a szar dolgok változnak?! Kérdem én, teljes elkeseredettségben. És igen, bizonyára rosszul látom és én vagyok az oka, meg az elégedetlen, meg a mindenben csak a rosszat meglátó, de most már aztán tényleg elég legyen ebből.